Történetek

Beszédhiba

Minden évben kerülnek be olyan gyerekek az 1. osztályba, akiknek még nem teljesen tiszta a beszédük. Néhány hang hibás, vagy nincs is meg. Ezek általában: r, s, sz, cs, vagy p-b keverés. Ilyenkor az első napokban logopédus felméri őket és kezelést javasol. Ez már a 24. óra, de még hatásos szokott lenni, ha a szülő nem késlekedik, és azonnal elviszi a gyermekét.

Jobb esetben már az óvoda nagycsoportjában megtörténik ez.

Miért nagyon fontos?

Mire a betűtanulásban a kritikus betűkhöz érünk, már tisztának kell lenni a hangnak. Ellenkező esetben nem társul a hang és a kép, így nem rögzül rendesen a betű. Ha majd csak hallja a gyerek a betűt nem, vagy csak nehezen jelenik meg a képe. Pl: ha róka helyett lókát mond azt is írja le. Lesz néhány gyakran használt szó, aminek a képét megjegyzi, de kevés. Ebben a korban nem tud annyi szót megjegyezni a kisgyerek, hogy mindet helyesen írja le. Tehát a helyesírását nagyban rontja egy ilyen hanghiba. Ezzel együtt bizonytalanabbá is válik, ami más területen is érződik.

Kivetül  lelki  problémákra is. 2. osztályban már csúfolhatják is érte. Ez az önbizalmát nagyon visszaveszi.

      Szabi esete

Szabit - a nevet megváltoztattam- nem vitték el logopédiai kezelésre. Jó képességű ügyes kisfiú volt, de az "r" helyett "l"-et mondott. Az r betűt megtanulta írni, és kezdetben jól is alkalmazta, de ahogy szaporodtak a szavak, amiket írtunk egyre jobban keverte. Nem tudta kimondani rendesen a barátai nevét, az enyémet sem. Ugyan nem csúfolták érte, de láthatóan zavarta. Egyre csendesebb, befeléfordulóbb lett. Végül teljesen ellenzékivé vált.

Nem tudtam meg később mi lett vele, mert másik városba költöztek.

Tanulság:

Nagyon aranyosak a selypítő gyerekek középső csoportig. - Én is őrzöm a fiamról azt a magnófelvételt, amire rámondja a " Jépa, jetek modojó..." c. mondókát.- De nagycsoportban már nem ez a lényeg, hanem az, hogy mindenképpen kezeltessük. Ne tegyük ki a gyerekünket a fent leírt veszélyeknek.

Az "r" az csak egy hang. Olyan, mint egy hógolyó, látszólag ártalmatlan. De lavinát indíthat el.

Energia ital

Egyik reggel a tanáriban szólt egy kolléganőm, aki együtt szokott utazni az osztályomba járó Karival - a nevét megváltoztattam-, hogy Kari reggel a kisboltban energiaitalt vásárolt. Majd figyeljek rá, mert még nem itta meg, mégis nagyon eleven, mozgékony volt, már a buszon is rendetlenkedett.

Első órában nem volt semmi különös, dolgoztunk. Szünetben a gyerekek nagy része tízóraizott, Kari nem. Mondtam neki egyen, mert még sok óránk lesz, és éhes lesz. Ő nem éhes- mondta, inkább csak iszik, és vette elő az italt. Megijedtem.

Ne idd meg azt az italt -mondtam, főleg úgy, hogy nem reggeliztél. Nyugtalan leszel tőle és jobban fog verni a szived, ami nem jó. Ez az ital nem jó még nektek, sok koffeint tartalmaz. Gyümölcslevet kellett volna venned.

- Az energiaital csak a felnőtteknek egészséges - szólt bele fontoskodva egy kislány.

- A felnőtteknek sem az - mondtam. Ha valaki most megkínálna nem kérnék. Nincs benne semmi, ami jó nekem.

Kari eltette a dobozt és kiment. A beszélgetésnek vége lett.

Folytatódott a délelőtt, órák- szünetek, mindenki tette a dolgát.

Utolsó óra után a tábláról szedegettem le a képeket, amikor Kari odaállt mellém.

- Kiöntöttem -mondta.- A WC-be.

Hirtelen nem jutott eszembe a reggeli párbeszéd, és megkérdeztem. Mit öntöttél ki Kari?

- Hát az energiaitalt - válaszolt.

Megállt a kezem a levegőben, a szivem nagyobbat dobbant. Felé fordultam és nyújtottam a kezem.

Klassz srác vagy - mondtam neki, látom megértetted, amit montam.

Bólintott. Holnap gyümölcslevet veszek -mondta, és elszaladt.

Hanna története

Ez a történet a " Különóra" c. cikkhez kapcsolódik.

Hanna az életkoránál jóval értelmesebb, intelligensebb kislány. Mikor iskolába került már folyékonyan olvasott. Tizes számkörben magabiztosan számolt. A világra való rálátása nem 7 éves szintű volt, hanem legalább 12. Szülei diplomás emberek, a maguk területén kreatívak, sikeresek.
Hanna jól kezdte az iskolát, könnyedén vette az akadályokat, kiemelkedett a tanulásban.
Látták ezt a szülők, és gondolták lehet még többet is kihozni belőle. Beíratták angolra egy magán tanárhoz. Heti kétszer pedig ritmikus gimnasztikára járt. Talán ezeket még elbírta volna, de anyukája nem nézte el, hogy otthon" haszontalanul"  menjen el az idő. Ezért mindennap 1-1 oldalt kellett neki írni az otthoni gyakorló füzeteibe írásból is és matekból is és fejlesztő könyvek sokaságát töltögette ki. Pedig egyik tantárggyal sem volt baj. Kikapcsolódásnak pedig kreatív feladatokat kapott, pl: gyöngyfűzés, origami, festés, barkácsolás. Lefekvésig be volt osztva az ideje.
Először nem tudtam ezekről semmit. Majd sorba jöttek a jelek.
Elsőnek azt vettem észre, hogy a gyönyörűen író Hanna írása elhúzott, elnagyolt, laza, felületes lett, a szóvégeket elhúzva, ami arra utal, hogy gyorsan be akarja fejezni. Aztán a helyesírási hibák is megjelentek, amiből azt láttam, hogy már nincs türelme átnézni az írását. Munkáival egyre gyorsabban és egyre több hibával készült el.
Ekkor beszéltem a szülőkkel, akik elmondták fent leírt túl foglalkoztatást.
Ezután világossá vált, hogy miért csapja össze a munkáit. Azért, hogy egy kis pihenőhöz jusson, egy kicsit lazíthasson, vagy titokban rajzolhasson. Vagyis a feszültségeit valahogy levezesse. Otthon ugyanis erre nem volt lehetősége a túl szigorú és túl feszes programjában.
A sok gyakorlással sikerült elérni, hogy az írása leromlott. A tanuláshoz való viszonya, a szorgalma, a tanulási kedve nagyon megcsorbult. Örökké fáradt, fásult, kedvetlen volt. Még a játékokban sem vett részt. Nagyon sajnáltam, és vérzett a szívem mert szárnyalhatott volna a csodálatos képességeivel.
Nem jutott volna ide, ha tiszteletben tartják a szülők az életkori sajátosságokat.
Hanna elbírta volna a külön angolt heti egyszer, lehet hogy még a tornát is. De az otthoni feszítettség már nagyon sok volt. Hanna csak egy kisgyerek, akinek sok pihenésre, szabad játékra, önfeledt mozgásra volt szüksége, hogy az amúgy is sok iskolai feszültséget fel tudja oldani, ki tudja pihenni. Az ő idegrendszere még korántsem olyan erős, mint egy felnőtté.
Ezért mondogatom mindig a szülőknek, hogy a kevesebb több. Amihez kedve van, és figyelni tud rá az beépül, érték marad. De ez kisiskolás korban még nem lehet sok. Minden tudás és ismeret csak a pihenéssel, lazítással mélyül el. Ezt meg kell hagyni a gyerekeknek. És persze a gyermekkorukat!

Majdnem párhuzamos történetek

Julcsi

Julcsi nem egyszerűen született. Édesanyja nehezen esett teherbe. Terhesség alatt is sok probléma volt. Későn, anyukája 24. órájában 7 hónapra született. Túl pici súlya volt, amihez még rendellenesség, szövődmények társultak. 1 éves koráig küzdöttek az életéért. Sok időt töltött kórházban. Míg végül stabilizálódott az egészsége, és fejlődésnek indult.

A szülők nagy szertettel nevelgették, tanítgatták. Az iskolába kerülésekor megkerestek. Elmesélték a kislány történetét és kértek, hogy megkülönböztetett odafigyeléssel legyek az irányába. Elmondták, hogy nem akarnak kitűnő tanulót Julcsiból, csak az alapok stabilak legyenek. Türelmet, odafigyelést kértek, ugyanakkor semmilyen felmentést, külön előnyt nem.

Aranyos kislány volt Julcsi. Csendes, kicsit félénk. Mosolyt csak 1. osztály végén láttam az arcán. A szemében megkövesedett szomorúságot lehetett látni. Érzelmeket soha nem lehetett leolvasni az arcáról.

Nagyon nehezen kezdte a tanulást. A tananyagot nehezen értette. Sokat foglalkoztam vele korrepetáláson is. A szülők sose sürgették. Ha osztályt kell ismételnie az sem baj, mondták.

Ugyanakkor az élet törvényeit, a viselkedés elemi szabályait szépen megtanították, és megkövetelték tőle. Lassan elindult a fejlődés, és a kislány vette az akadályokat.

Most Julcsi gimnáziumba jár és jó, vagy jeles tanuló. Sok barátja van helyes, rendes kislány.

Anett

Anett szintén későn született. Szülei már-már lemondtak róla. Ő 9 hónapra jött a világra, de nagyon súlyos rendellenességgel. Már megszületésekor nehéz, hosszú műtéten esett át, és 1 éves koráig még háromszor.

Küzdöttek az életéért. A kislány nagyon sokat szenvedett. Az orvosok szerint csoda és óriási belső akarat kellett hozzá, hogy túlélje.

A szülők őt is nagy odafigyeléssel és szeretettel nevelgették. Mindent megengedtek neki, nem volt tilos semmi. Az apukája azt vallotta, hogy olyan sokat szenvedett, hogy mindent megérdemel, és mindent szabad.

Sőt később, ahogy nőtt arra buzdította, hogy szerezzen meg magának mindent, harcoljon ki, vegyen el  mert ő megérdemli.

Ez baj volt!

Anett ugyanis ehhez hozzászokott. Nem alkalmazkodott, nem engedett senkinek. Mindent magának akart, és ha nem kapta meg, erőszakkal elvette. Ehhez társult még erős, akaratos egyénisége is.

Így került iskolába. Rögtön az elejétől elkezdődtek a problémák az osztálytársaival. Ezek egyre szaporodtak minden beszélgetés, kedves kérés ráhatás ellenére is, így pszichológusi kezelést javasoltunk. El is jártak rendszeresen, de Anett nem nagyon változott. Néha volt némi kis javulás, de a legközelebbi konfliktushelyzetben újra kitört belőle az agresszivitása. Durván mondta meg a véleményét a felnőtteknek is. Az osztálytársai rettegtek tőle, mert okkal, ok nélkül bántotta, megverte, megrugdosta őket.

Anett ma felsőtagozatos. Viselkedése alig változott. Kerülik és félnek tőle azóta is. A tanulmányi erdményei nem jók. Az energiáját a bosszúállás és a mérgelődés emészti fel.

Tanulság: Vak szeretettel ne legyünk senki irányába. Ha felmentjük a kötelességek, az élet íratlan szabályai alól nem jót teszünk, hanem nagyon- nagyon rosszat.