2016. júl. 28.

Mobiltelefon

Ez a téma napjainkig foglalkoztat szülőt, pedagógust, gyereket, ezért teszem fel ezt a cikket.

A Heves megyei Hírlap 2016. június 28.-i számából idézem 
Dr. Nagy Anikó pszichológus cikkét

" Mikor kapjon a gyerek saját telefont?
Mobiltelefont úgy 10 éves kortól szokás adni a gyereknek, mivel akkor már vannak különálló elfoglaltságai, így fontos, hogy a szülei számára elérhető legyen. Addig nincs értelme.
Érdemes először csak egyszerű készüléket venni, olyat, ami tényleg csak telefonálni tud, mert ha internet is van rajta, félő, hogy a gyerek már nem a saját javára használja.
A feltöltőkártyás gazdaságosabb..... Nagy nyomást jelenthet, hogy az osztálytársaknak milyen márkás telefonjuk van. Ezért különösen fontos, hogy a szülőnek legyen indoka arra, hogy miért vesz olyat, amilyet ő akar.
A szülőnek tudnia kell, hogy a gyereke mennyire tud ellenállni a kísértésnek, mivel éppen a kiskamaszkorban még nagy a kíváncsisági hajlam, és nem kiforrott az ellenállás. A gyerekekben ilyenkor még erős a vágy, kipróbálni mindenfélét. De ha a szülő meg tudja beszélni az ezzel járó felelősséget és bízik a gyermekében, rábízhatja a komolyabbat is."


Az én tapasztalatom a mindennapokról és a véleményem.


  • Már 1-2. osztályban is jelen van a telefon, de négy év óta 3-4. osztályom volt, ott pedig már teljesen természetes. Sőt, míg nekem az 1. felhajthatós Samsungom volt, többen közölték, hogy ez már a második vagy harmadik telójuk, ami sokkal többet tud, mint az enyém.
  • Nekünk pedagógusoknak örök harc, mert ugyan benne van a házirendben, hogy nem vehetik elő, de ezt nem tartják be.
  • Szünetben folyamatos a "nyomkodás", az ügyeletes nem tudja 800 gyerekkel leállíttatni. Osztályon belül igen.
    De ha szünetben arra koncentrál, ahelyett hogy lazítana, az órán már nem úgy figyel. Azon kívül az órán a telós játékokhoz képest sokkal lassabban és unalmasabban folynak az események, amit unnak.
  • Nem tudjuk ellenőrizni, hogy mosdóba, öltözőbe menet a zsebben van-e a telefon. Ott pedig ellenőrizetlenül mehet a nézelődés.
  • Többször megzavarja az órát a pittyegés, mert elfelejtik lenémítani.
  • Több fényképet láttam már kínai, amerikai iskolákról, ahol reggel összeszedik és erre kijelölt védett, személyre szóló zsebekbe teszik.

                                       

A szülőkkel való kapcsolattartás sem mindig helyes.

  • Bármilyen kis semmiségért telefonálni akarnak. Nehezen értik meg, hogy ne zavarja a szüleit a munkahelyen.
  • Nincs otthon megbeszélve, de ők kitalálják, hogy suli után egymáshoz elmennek," majd felhívom anyát, és megbeszélem", mondják. Csak hogy ennek nincs bizonyítéka, ha valami történik.
  • Ugyanez a helyzet, ha jön a szülő a gyerekéért. Felszól neki telefonon, hogy gyere le. A gyerek velem már csak közli. Erről megint nincs bizonyíték. Üzenőben nincs beírva, nekem személyesen nem szól. Valahogy ki vagyunk hagyva belőle, pedig bármilyen gond bekövetkezik, az 1. számú felelős a pedagógus.


Konklúzió

  • Igen a mai világban jó, ha van kapocs a szülő és a gyerek között, tehát hasznos a telefon.
  • DE! Mint mindennek ennek is meg kell lennie az etikettjének és a szabályainak.
  • A szülőknek és tanároknak kötelessége, hogy ezeket elmondják és betartassák.
  • Dr. Nagy Anikó véleményét érdemes megszívlelni!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Örömmel fogadom a véleményedet!